Google+

A testmozgás előnyei diabéteszben

Gyakran félreértésre okot adóan olvashatjuk, hogy „a cukorbetegség sportolással gyógyítható”, ami ebben a formában nem igaz, ugyanakkor a rendszeres mozgás támogatja a szervezet:

     anyagcsere állapotának normalizálását és fenntartását,

     a cukoranyagcsere stabilizálásához szükséges normál testsúly elérését és megtartását,

     illetve a szövődmények elkerülését,

ezzel a cukorbetegek 90%-át kitevő 2-es típusú diabéteszesek egy része akár tünetmentessé tehető egy a rendszeres testmozgást is magába foglaló sikeres életmódváltással.

A testmozgás az általános előnyei mellett számos kevésbé ismert előnnyel, egyben kockázattal is szolgál a cukorbetegek számára, melyek közül talán a legfontosabb, hogy növeli az inzulinérzékenységet: a rendszeres edzés az inzulin hatékonyságát akár 40 %-kal képes javítani!

FIGYELEM!

Cukorbetegség fennállása esetén a magas intenzitású, vagy az egy óránál tovább tartó fizikai terhelés veszélyes lehet a vércukorszint hirtelen esése miatt, ezért nagyon fontos az intenzitás és időtartam egyénre szabott, óvatos megválasztása! Inzulinadagolás mellett végzett testmozgás során még inkább körültekintően kell eljárnunk, és az étkezésünk és az inzulinkezelésünk függvényében kell megterveznünk az aktivitásunkat a stabil anyagcsere biztosítása, és saját magunk veszélyeztetésének elkerülése érdekében!

Bármely cukorbetegség-típus esetén a felkészültség és a megfelelő szempontok teljes körű figyelembevétele szükséges az edzésterv kialakításakor! A tervezésbe érdemes bevonni a kezelőorvost és esetleg dietetikust is, idősebb korban pedig fokozott orvosi ellenőrzés is indokolt lehet.

Hogyan sportoljunk inzulinkezelés mellett?

A heti több alkalommal sportoló 1-es típusú cukorbetegek inzulinigénye jelentősen csökken, anyagcseréjük jól tervezett sportolás mellett stabilabb, ritkábban fordul elő hiperglikémia, ketoacidózis. Mivel az inzulinkezelés mellett végzett testmozgás megnöveli a hipoglikémia kockázatát, ezért az edzések gyakoriságát, időpontját, időtartamát, intenzitását, és a választott mozgásforma jellegét javasolt körültekintően, egyénre szabottan előre meghatározni! Ez nem csak az intenzív sporttevékenységekre, vagy az egész napos kirándulásokra vonatkozik, hanem a tavaszi nagytakarításra is!

Mivel a hipoglikémia előfordulásának veszélyét nagymértékben növeli a megerőltető edzésekből álló, vagy az esetlegesen rosszul megtervezett edzésprogram, ezért fokozottan oda kell figyelnünk magunkra! A mozgásunkat az étkezéseink időpontja, az elfogyasztott táplálék mennyisége és minősége (felszívódó-képessége), az inzulinkezelésünk típusa (a használt inzulinkészítmény típusa, hatásgörbéje, mennyisége, illetve a beadástól eltelt idő) figyelembevételével és az anyagcserénk aktuális állapotának megfelelően kell megtervezni és végrehajtani. Az alábbi ajánlások figyelembevétele és betartása nagymértékben hozzájárul anyagcserénk biztosításához az edzések során, illetve azt követően:

1. Testmozgás előtt mérjünk vércukorszintet! Ha alacsonyértéket mérünk, vagy normál értéket mérünk, de intenzív mozgást tervezünk, akkor többlet szénhidrát bevitele lehet szükséges.

2. Intenzív inzulinkezelés esetén az edzést tanácsos 2-3 órával étkezés után végezni, mivel ebben az időben még hat az étkezések vércukorszint emelő hatása, de már nem hat az .

3. Konzervatív inzulinkezelés, illetve rövid hatástartamú inzulinok alkalmazása esetén célszerű a testmozgást úgy megtervezni, hogy a mozgás időpontjában aktív inzulin mennyisége kevesebb legyen a szokásosnál:

     Amennyiben a mozgás az beadását követő első 3 órára esik, akkor ezen étkezési (bólus) inzulinok adagját javasolt csökkenteni. Ha a mozgás időtartama:

           15-30 perc: 10%-kal.
           30-45 perc: 20%-kal.
           45-60 perc: 30%-kal.

     Ha a mozgás ettől eltérő időpontban van (inzulinbeadástól számított 3 órán túl) és 60 percnél hosszabb ideig tart, akkor az adott napszakban ható bázis inzulin mennyiségén célszerű változtatni: a napi összinzulin mennyiség 10%-ával érdemes a mozgás időpontjában ható inzulinadagunkat csökkenteni.

4. 45 percnél tovább tartó edzés esetén többlet szénhidrát fogyasztása lehet szükséges! (Pontos mennyisége a tevékenység intenzitásától függ, de jellemzően 10-15 gramm.)

5. Testmozgás előtt mért 5,5 mmol/l alatti vércukorszint esetén 10-15 gramm gyorsan felszívódó szénhidrát fogyasztása javasolt, amennyiben nem csökkentettük inzulin adagunkat.

6. Edzés előtt és közben az egyszerű szénhidrátok fogyasztása tanácsos, mivel ezek gyorsan felszívódnak. Mozgást követően fogyasszunk inkább összetett szénhidrátokat, melyek csökkentik a kockázatát.

7. Amennyiben hajnali-, vagy alkonyi jelenség érint bennünket, akkor ezek a reggeli és délutáni időszakok is kifejezetten alkalmasak a sportolásra, mert a vércukorszintünk emelkedik, így a kockázata csökken.

8. Edzés során a fokozott verejtékezés és a figyelmünk elterelődése miatt hajlamosabbak vagyunk nem észrevenni a hipoglikémia tüneteit. Huzamosabb mozgás során mérjük gyakrabban vércukorszintünket -lehetőleg csökkentett inzulin adag alkalmazása és/vagy többlet szénhidrát fogyasztása mellett!

9. Legyen nálunk szőlőcukor arra az esetre, ha vércukorszintünk 4,0 mmol/l alá esne, különösképp ha még folytatni kívánjuk a testmozgást.

10. A vércukrot nem csak testmozgás előtt, hanem akár közben, és utána is javasolt megmérni! A szervezet inzulinérzékenységének fokozódása a testmozgást követően jellemzően körülbelül 4 óráig áll fenn, de időtartamtól és intenzitástól függően akár 24-48 óráig is elhúzódhat (késleltetett hipoglikémia), ezért lényeges a mozgást követően gyakrabban ellenőrizni a vércukorértékeinket!

11. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az izommunka gyorsítja az adott helyre adagolt inzulinkészítmény hatáskezdetét (például futás, teniszezés, karral végzett erőkifejtés). A fizikai aktivitás az inzulinhatás javításával együtt fokozza a vércukorszint-csökkenés mértékét is, így az alkalmazott inzulinadag nagysága a fizikai aktivitás mértékének függvényében változhat! A változtatás módja és mértéke az alkalmazott kezelési rendszer függvénye.

FONTOS TUDNIVALÓ!

Testmozgást lehetőleg 5,5-10,5 mmol/l vércukorszint között végezzünk (kezdjük meg). Súlyosan kisiklott anyagcsere esetén (veseküszöb fölött, de általában 13,3 mmol/l feletti vércukorszinteknél) az izommunka nem csökkenti, hanem emeli a vércukorszintet, ami az állapotot tovább ronthatja! Kezelésképp adjunk néhány egység gyors hatású inzulint, hogy korrigáljuk a magas vércukorszintünket, majd annak normalizálódása után sportoljunk.