Google+

Tablettás kezelés

A diabétesz tablettás kezelése a 2-es típusú cukorbetegségre jellemző. Akkor indokolt elkezdeni, ha az étrendi és életmódbeli tanácsok (orvosi táplálkozási terápia és a fizikai aktivitás) következetes betartása nem vezet elfogadható vércukorszintekhez. A ma használatban lévő gyógyszerek az három hatástani csoportba sorolhatóak:

  1. Inzulinérzékenyitők (insulinsensitizers): vércukorcsökkentő hatásukat az inzulinhatás javítása útján biztosítják, például a szénhidrátok felszívódásának csökkentése révén.
  2. Inzulinkiválasztók (insulinsecretizers): olyan vegyületek, melyek az inzulin elválasztást serkentik, például étkezési vércukor szabályozók.
  3. A szénhidrátok felszívódását késleltető szerek.

A készítményválasztást döntően a vércukorszint-emelkedés típusa - étkezés utáni (postprandiális), illetve éhomi és postprandiális vércukorszint -, valamint az érintett személy tápláltsági állapota határozza meg. Magas vérnyomás esetén vérnyomáscsökkentőket írnak fel, de a testúlycsökentés és a testmozgás ez esetben is jótékony hatású lehet. Amennyiben a gyógyszerek hatása nem kielégítő, akkor szükség lehet a kezelés inzulinadással történő kiegészítésére, vagy az inzulinozásra történő teljes átállásra. (Tehát a kezelés nem feltétlenül vagy-vagy, hanem is-is!) 

Kombinált kezelés

Kombinált kezelés alatt a gyógyszerrel (általában metforminnal) és inzulinnal történő kezelés kombinációját értjük a 2-es típusú cukorbetegeknél. A kombinált kezelés kiegyensúlyozottabb vércukorszinthez, kisebb mértékű hízáshoz és alacsonyabb inzulinigényhez vezet, mint a hagyományos kezelés. 

Inzulinkezelés

Egyes típusú cukorbetegek-, illetve minden olyan 2-es típusú cukorbeteg esetében, amikor a diéta plusz kettő, esetleg három vércukorszint csökkentő tabletta alkalmazása mellett a vércukor szintje éhgyomorra ismételten mérve meghaladja a 7,0 mmol/l-t és a HbA1c-szintje a 7,5%-ot, inzulin kezelés megkezdése javasolt. Indokolt az inzulinkezelés olyan esetekben is, amikor a szövődmények (például vese, vagy májkárosodás) miatt a gyógyszeres terápia nem lehetséges. Az inzulin kezelések típusai:

      Konzervatív inzulin terápia

      Szemi-intenzív inzulin terápia

      Kombinált inzulin terápia

      Intenzív inzulin terápia

      Inzulinpumpa

A diabetológus feladata a páciens képességeinek és életvitelének leginkább megfelelő kezelés kiválasztása. A két legelterjedtebb kezelésmód a konzervatív, és a változó életvitelhez legjobban illeszkedő intenzív inzulinkezelés.

Konzervatív inzulinkezelés

A mindmáig világszerte elterjedten használt, napjában egyszeri vagy kétszeri inzulinadás fő előnye az egyszerűsége és biztonságossága, amihez a kevésbé motivált betegek együttműködése is könnyebben megszerezhető. A vércukor önellenőrzés elterjedését követően a napi két injekciót tartalmazó kezelési sémák az 1-es típusú („IDDM”) cukorbetegeknél a háttérbe szorultak, mivel még a stabilnak vélt betegek többségénél is a nap során jelentős vércukorszint-ingadozások figyelhetőek meg. Napi egyetlen hosszú hatású inzulint IDDM cukorbetegek ma már csak kivételesen kapnak. A napi kétszeri inzulinadás stabil, feltehetőleg még inzulintermeléssel részben rendelkező, rendszeres életmódot folytató betegekben alkalmazható (jellemzően 2-es típusú diabéteszben). A napi kétszeri inzulinadás során a betegek reggeli és vacsora előtt gyors és intermedier inzulin kombinációját kapják.

A konvencionális inzulin terápia intenzifikálását szemi-intenzív inzulin terápiának is nevezik.

Intenzív inzulinkezelés 

A legjobb kezelési séma az, amelyik a természetes inzulin felszabadulást a lehető legpontosabban utánozza. Ezt a kezelési módot “intenzív inzulin kezelés”-nek nevezzük, vagy más néven funkcionális inzulin terápiának. Rendszerint napi négy, vagy több inzulin injekciót (bázis-bólus séma), esetleg külső pumpa alkalmazását takarja. A bázis-bolus séma egy közepes, vagy tartós hatású inzulin bázis („bazál”) injekciójából és valamilyen fajta rövid hatástartamú inzulin („bólus”) injekcióból áll. A közepes vagy tartós hatású inzulin a szervezet alap inzulinszükségletét fedezi, mely testsúly függő, míg az étkezésekhez kötött rövid hatású bólus inzulin a táplálkozáskor jelentkező nagyobb vércukor ingadozásokat fedi le. Klinikai vizsgálatok szerint az intenzív inzulinkezelés közel 80%-kal csökkentette a szembetegségek, 54%-kal a veseszövődmények és 60%-kal az idegrendszeri károsodások kifejlődésének kockázatát.